A HiraBu dojo gondolata 2018 merült fel. Hábermajer senseiel beszélgettünk az önállósodásról, ennek következményeiről és a lehetőségről.
A gondolat megfogant. Miért fogant meg?
Szeretem az Iaido-t, szeretem ezt az utat járni. Szeretek emberekkel beszélgetni és átadni azt a tudást, amit én megkaptam és megszereztem. Szeretnék a következő szintre lépni, ahol gyakorolhatom az oktatást, a dojo feladatok kezelését (technikai, szellemi, emberi oldalról is) és megpróbálhatom megvalósítani a saját leképzésemet az iaido-ról, a saját helyemen. Ha az ember kritikát fogalmaz meg, akkor fogalmazza meg annak akinek szól, legyen alternatívája, csinálja ő maga jól, máskülönben minden csak hőzöngés. Nem akarok hőzöngő lenni, ez is motiváló erő az önállósodás felé. Egy olyan következő lépés, ahol kilépve a „mama szoknyája” mögül felnőhetek a feladathoz, megérthetem a kihívásait és új szinten szerezhetek tapasztalatokat az iaido-ról és ezen keresztül magamról és a körülöttem lévő világról.
Hogyan is történt?
Hábermajer sensei engedélyt adott és kihirdette a ShinuKan dojoban, hogy egyedül folyatatom az utam. Az események pörögtek, néha csak sodortak, de leginkább rávettek, hogy fókuszáljak és oldjam meg azt amibe belekezdtem. Jurász Péter elsőként tartott velem egy úton, ami akkor még csak egy “zuhanás volt” (https://www.youtube.com/watch?v=rxGuNJ-nEYg), eltűnt a védőháló, amit a ShinBuKan dojo jelentett nekem 14 éven keresztül. Vége lett a gyerekkornak. Traumatikus és egyben izgalmas és kihívásokkal teli időszak. Eltűnt a vonal, ami addig olyan magabiztos hátteret adott, többet nem voltam a ShinBuKan család tagja, hivatalosan (,csak hivatalosan). Egyedül maradtam és a semmiből kellett létrehozni valamit, amivel kapcsolatban nagyon szigorú elvárásaim voltak és tisztán láttam a célt. Aztán elkezdett minden működni. A víz, a hullám, ami fontos szimbolikája volt az életemnek már régóta megadta a kezdő gondolatokat:
“A dojo japán kifejezés, azt a helyet jelenti, ahol a ZEN utat lehet gyakorolni. Életünk során sok érzelemmel, helyzettel és tapasztalattal leszünk gazdagabbak, ezek az élet hullámai. Az utunk során tanulunk meg erőt meríteni a hullámokból a fejlődéshez, mely során jobb emberekké válhatunk. A HiraBu dojo nem csak egy hely, ahol gyakorolni lehet, hanem egy közösség is, melyhez tartozva, hagyományos értékek képviselői lépkedhetnek előre a saját utukon.” hirabu.huAztán jött a gondolat, hogy elérni valamit sokkal több élményt ad, mint ott lenni. Először az 5. dan vizsgámon éreztem, hogy annyi időt készültem rá és összesen 6 percem van rá, hogy megmutassam?! Nem fair, elszaladt a pillanat. (http://hirabu.hu/2018/12/08/5-dan/) Tehát az út a fontos, az élmények, a csalódások, a sikerek, az erőfeszítés, a sok emlék. Tehát a dojo mon-ja ezt kell, hogy kifejezze, így lett egy körben az út a címerünk.
A dojo keresés
Az első edzésünket kettesben Péterrel az én lakásomban tartottuk. Aztán helyet kaptunk Bota Norbert dojojában, ahova szeretettel engedtek be minket, hogy támogassanak a kezdeti időszakba. Ezúton is köszönjük! 🙂 Ez az állapot ideiglenes, tehát nem az amit szerettem volna. Kerestünk folyamatosan, de a költségvetésünk (2 fő saját zsebe) nagyban behatárolta a lehetőségeinket. Aztán jött a hír, hogy a Pétervárad utcában egy régi ismerős dojojában esetleg van lehetőség saját edzéshez bérelni dojot. Ogi sensei, mint barátot fogadott és azóta is kiváló minőségű helyet ad számunkra az edzéseinkhez.
Amikor valaminek meg kell történnie, az meg is történik: Andy Watson sensei
Sensei és vonal nélkül egy friss dojoban, felelőséggel a dojo tagok iránt és magas fokozatú vizsga előtt nem éreztem magam komfortosan, de fogalmam sem volt, hogyan kellene lépnem ez ügyben és egyáltalán ki felé. Hábermajer sensei senseie, Vic Cook sensei segített az első gondolatok megformálásában. Talán így tudnám összefoglalni a tanácsát: “ShinBuKan dojoból sok van európában és az iaido közössége kedves emberekből áll. Keress valakit, akivel úgy érzed együtt tudsz működni hosszútávon és kérdezd meg, ha eljött az ideje”. Ennyi elég is volt, hogy tudjam mi az első lépés: ki az akire illik Cook sensei leírása? Claudio sensei aki akkor már többször volt nálunk Magyarországon edzőtábort tartani merült fel első gondoltaként, de Ő visszautasította a próbálkozásom és maga helyett Andy Watson senseit ajánlotta. Andy Watson senseit mindenki ismeri az Iaido pici világában, hiszen perfekt beszél japánul, Ishido sensei (ShinBuKan) közvetlen tanítványa és szinte minden eseményen Ő az egyik állandó tolmács, nem utolsó sorban pedig 7. dan Iaido és 7. dan Jodo. Én elsőre nem is mertem rá gondolni, mert nem volt személyes kapcsolatom vele. Claudio sensei azonban vállalta, hogy bemutat neki és személyesen fog ajánlást adni. Ez így is történt a 2019 athéni Európa-bajnokságon került sor a beszélgetésre. Andy Watson sensei nagyon finoman fogalmazott akkor és nem zárkózott el, de nem is mondott egyértelmű igent, hogy csatlakozhatom-e hozzá, mint közvetlen tanítványa. Pár héttel és sok üzenetváltással később kaptam meg a visszajelzését, hogy egyeztetett Vic Cook senseiel a korábbi vonalam vezetőjével és zöld lámpát kaptam a csatlakozásra. Az átadás-átvétel így már nem ütközött etikett szerinti problémába.
London, Byfleet Sessions, Spring 2020. Március 5-9
Az első találkozás Andy Watson és Harry Jones senseiekkel, akik a a Ryoshinkan dojot vezetik angliában. Meghívást kaptam az eseményre (első és utolsó lehetőség a COVID-19 miatt a személyes találkozásra mostanáig), hogy egy közös edzés keretében ismerkedjünk meg és a személyes benyomások alapján döntsünk, formalizáljuk a csatlakozásomat. Az edzés nagyon jó volt, Andy és Harry sensei a lakásában fogadott edzés után mindenkit, Andy sensei főzött ránk, Harry sensei itatott minket. Elképedve álltam előtte, hogy a hangulat mennyire családias, nyitott és felhőtlen, amellett, hogy az edzések színvonala magas és fegyelmezett. Azon az estén amikor a legtöbben tudtak eljönni Andy és Harry sensei bejelentették, hogy hivatalosan is tagjává váltam a Ryoshinkan dojonak (www.ryoshinkan.org/associates). Az élmény váratlanul ért, gyors tószt jött és folytattuk az estét. Nem is tudtom, hogy megfelelően reagáltam-e, zavarban voltam, próbáltam az etikett szerint helyes és kötelező mondatokat elhabogni és felfogni, hogy ez egy nagy pillanat az életemben és a HiraBu dojo történetében is.
Mindennapok a HiraBu dojoban
Sokminden történt 2018 óta jó, rossz egyaránt. Sok gondolat cserélt helyet vissza-visszagondolva az eseményeket. Mostanra meglett a helye a dolgoknak. Van egy hely, ami a miénk és folyamatosan járhatunk oda edzésre, visszatért a ShinBukan vonal az életünkbe, Andy Watson sensei lett a mesterem, akivel a COVID-19 helyzet miatt hetente kétszer Zoom callon keresztül tudunk közösen edzeni. Ez több, mint legmerészebb álmaimban, hiszen Ő Angliában él és pedig Magyarországon. Új ösztönzés lett számomra, hogy megfelelő színvonalon és lélekkel tudjam támogatni azokat, akik a HiraBu dojot választják, hogy járjanak az útjukon az Iaido-n és Jodo-n keresztül. A sok edzés és a szabadság érzése pedig egy újfajta edzésminőséget hozott el, amiben közelebb kerülök a “Gergely féle Iaido”-hoz. (Nagyon nagyra tartott barátom Németh Zoltán mondta nekem sokszor, hogy már látott tőlem sokmindent, pontos vagyok és még jól is csinálom, DE… ő arra lenne kíváncsi már, mikor látja a mozgásomban, hogy hogy mozogná ezt el Gergely.)
Jurász Péter azóta is a dojo alappillére. Mindenben számíthatok rá, szívén viseli a dojo sorsát és kitartóan edz. Hálás vagyok neki. Jöttek új tagok például Jékey Zsu, aki egyszer csak váratlanul megjelent és megdöbbentő lelkesedéssel kezdett bele az Iaido gyakorlásába. Valamint Bodnár Tamás is aki a Juunanshin dojo színeiben jár hozzánk, mert közel vagyunk :D, és talán még egy picit többért is.
Végszó
Visszatekintve ez a két év gyors volt, eseménydús, hullámokkal teli, pont olyan mint amilyennek lennie kellett. Nem bántam meg a döntésem, már kezd menni a repülés is a zuhanás helyett. Sok részlet van amit jobban kellett volna csinálnom, sok helyzet volt amitől mást vártam, de hidak nem lettek felégetve, barátok jöttek és kapcsolatok erősödtek meg. Többre nem is számíthattam volna…